2016. augusztus 4., csütörtök

6. A magyar rockerjelenség

Előszó: Kérlek téged, ha rocker vagy nem kell feltétlenül magadra venned a következő írásom, ez csak a rockerek egy rétegére tartozik, nem az összesre.



Egy éve megismertem egy nagyon rendes srácot, akivel el tudtam beszélgetni ugyanakkor hülyéskedni is, okos és értelmes volt. Hatalmas hálát adtam az égieknek, hogy végre megismerhettem egy ilyen srácot, komolyan előtte szinte soha nem találkoztam a közvetlen környezetemben ilyen értelmes és rendes sráccal, ráadásul még jó stílusa is volt, és kifejezetten helyesnek mondható. Találkozgattunk kettesben is, barátok jelenlétében is, kibontakozóban volt köztünk valamiféle mélyebb kapcsolat. Én komolyan soha nem kérdeztem tőle hány éves, elég idősnek tűnt, ráadásul még érett is, csak azt tudtam, hogy a nemrég ideköltözött nálam egy évvel idősebb haverom osztálytársa. Oké, gondoltam akkor biztos ő is idősebb nálam, ez okból nem tettem fel neki a kérdést. Csak kiderült, hogy az a bizonyos haverom újrakezdte a tanulmányait a környék egyik legrosszhírűbb szakmunkásképzőjében, ahol nem igazán vannak értelmes emberek, legalább is külső pletykák szerint. Akkor gondolom benned is felmerült a kérdés, hogy kerülhetett oda az intelligens, értelmes, helyes srác, aki bár szintén nem először fekszik neki a középsulinak, mégis idősebb vagyok nála. Hát, erre a kérdésre nekem sem adott kézen fogható választ azon kívül, hogy hát lesz egy szakmája. Ez tök oké, de azzal az ésszel ami neki van egyetemre is mehetne, diplomát is szerezhetne, és ahelyett hogy robotol egy gyárban, lehetne a főnöke azoknak akik robotolnak a gyárban...
De mégis csak fiatalabb volt nálam, bennem akkor meg még élt a "hülye picsa" effektus, és a többi hp, akiket a barátaimnak hittem, tömték a fejemet azzal, hogy márpedig milyen ciki ha fiatalabb nálam a srác, ráadásul rocker is, és fúj. Jaj de buta voltam és hiszékeny, én hülye el is küldtem a srácot a rákba, így megszakadt vele is, és a barátaimmal is a kapcsolatom. Teltek a napok, hetek, hónapok, ügyesen pofára is estem párszor, kiléptem a naív hp korszakomból, elvesztettem pár barátot, és komolyan sokkal értelmesebb lettem, gondolom ezt abból, hogy már minden vagyok, csak hülye picsa nem.
Találkoztam így tök véletlenül a sráccal valahol 8 hónappal az előbb említett eset után, meg is ragadtam az alkalmat, hogy végre beszélhessek vele. Első alkalomra nem is, de pár hét alatt csak sikerült  elérnem a bocsánatát, legalább is állítása szerint nem haragszik rám, és még meg is ölelt. Eddig oké. Elhívott, hogy találkozzunk, beszélgessünk, már épp ideje van a dolognak. Oké, mondta holnap mennek XY helyre inni a barátaival, menjek én is.
És én hülye, elmentem...
Kiderült, hogy szegény srác eltalált oda, ahová nem kellett volna.
A szemem láttára ölték ki belőle a rengeteg értelmet és intelligenciát, ami volt benne, istenem, ez felér egy terrortámadással. Na, de ezt ha lehet megközelíteném másik szemszögből is.........
.
.
.
Minden városban van egy hely, nevezzük ez esetben, mit tudom én, például Baross tér-nek.
Tehát, minden városban van, sőt, szerintem falukban is egy Baross tér, ahová kijárnak az igazi kőkemény magyar rockerek.
Hogy milyen is egy kőkemény magyar rocker? Szerintem már mindenki látta a jelenséget, de azért leírom részletesebben.
Van a tipikus magyar átlag, akikbe nemigen szorult nagy értelem, megvezethetőek, buták, tökéletesen megvannak elégedve azzal, ha robotolnak valami gyárban 8 órát, és az a legnagyobb örömük, hogy kijárnak a Baross térre holt részegre inni magukat, és ott nem vagy menő, ha nem vagy minden péntek-szombaton hulla részeg, és nyomatja a magyar szélsőjobb rockzenéket aminek körülbelül a tartalmát sem értik és azt sem tudják hogy mi az, mivel ők közben kőkemény anarchistáknak meg kommunistáknak vallják magukat, ami köztudottan szélsőbal.
Odamegyek, és már egyből kezdik a tipikus dumájukat, amivel csak azt támasztják alá, hogy inni milyen menő, és hogy részegnek lenni jó, egyebek. Jönnek a tipikus "úristen holnap után hétfő, mennem kell vissza dolgozni", és a tipikus hétfő-ihlette mémeket mutogatják nekem. Ez tök oké, ha nem egy csapat tizenéves kora második felében lévő srác mondaná, köztük az ex-intelligens sráccal. Ember, ő választotta, hogy dolgozni megy nyáron, senki nem erőltette rá. Oké, becsülendő benne, hogy elmegy dolgozni és saját kasszát akar, de akkor ne játssza a tapasztalt öreget és ne iszonyodjon a munkától úgy, mintha már harminc éve autókat szerelne össze egy gyárban. Meg ez a tipikus mentalitás az ilyeneknél, hogy azt hiszik, attól tűnnek idősnek meg érettnek, ha mindenkit lenéznek, meg leszólnak tök nyíltan, és megvetik, mert hát jajjj mennyivel kevesebbet élt meg és tapasztalt már mint őnagysága, mikor nagy lószart. S ha az ember bekerül egy ilyen társaságba, és ki is tart mellette, az egyenes, kitaposott út  a süllyesztőbe, csodálom, hogy nem lebeg a szemük előtt, ahogy végigbugdácsolják a szakmunkást, elmennek valahová robotolni, amivel persze alig keresnek valamit, csinálnak pár gyereket egy hasonló társaságba járó buta ribivel akik persze buták lesznek, mert alma nem esik messze a fájától, s szidják a kormányt, hogy mennyire szar az élet Magyarországon.
Az intelligens, aranyos, rendes srácból is már csak egy buta, bunkó, hülyeségekről beszélgető, semmihez nem értő idióta lett, aki felszed minden lányt pár ilyen részeg, Baross téren töltött estére. Mintha teljesen más sráccal beszélgettem volna, mint nyolc hónappal ezelőtt, ráadásul lenézett, bunkó volt, és jött a tipikus "hahh, több mindent megéltem mint te, és sokkal érettebb vagyok" mentalitásával, ami egyenesen sértő, hiszen jól ismert, tudja, hogy ez azért nem így van. De nem kötöttem bele, nem vitatkoztam, hanem csak hazamentem, vagyis inkább hazaestem, beültem egy fotelba, és bőgtem.
Tudod miért? Mert szerintem részben ez az én hibám is. Ha nem játszottam volna el a buta tinipicsát és küldtem volna el a faszba részegen a """"barátaim"""" buzdításával, ha megválogattam volna a társaságom, talán jóban maradtunk volna, talán összejöttünk volna, és talán együtt jártunk volna szórakozni, és akkor nem keveredett volna a tipikus magyar rockerjelenséghez a Baross térre, és nem butult volna el. Az égiek adtak nekem egy csodás ajándékot, de én összegyűrtem, és eldobtam jó messzire.
Végszóként pedig: Ugye, mekkora befolyással vagyunk mások, és a környezetünk életére? Mindenki tett már hozzám hasonló dolgot, észre nem véve, mennyire nagy hatással van ezzel más emberre. Könyörögve kérlek, tanulj a hibámból, ébredj fel, szedd össze magad, és kérlek ne hagyd a barátaidat süllyesztőbe menni.

2016. augusztus 2., kedd

25 dal az életemből - tag

Láttam már ezt a kihívást pár helyen, s meg kellett lepődjek, mindegyik ilyesféle bejegyzésben tök normális zenei ízlése volt az illetőknek. Gondoltam belevágok én is, hogy láthassam, mennyire különbözök már ebben is a korosztályomtól. Na, de nem szeretném szaporítani a szót, térjünk a tárgyra.

1.Egy dal, ami a gyerekkorodra emlékeztet:
   4.es koromban sétáltam el a bátyám gépe mellett, s apró pillantást vetve a monitorra egyből beleszerettem a játékba, amivel játszott éppen. Nagy rajongója volt, törzsgyökeres alliance-os, én meg csak ültem mellette egy fotelban és néztem ahogy játszik. Néztem napokon, heteken, hónapokon, később éveken keresztül. Az évek folyamán megtanított játszani, majd mire ő egyetemre lépett és kiszakadt a gamer közösségből, én annál jobban maradtam benne. S mivel sosem váltottam frakciót, a zene, ami felcsendül amikor Stormwind városába érkezünk, része lett az életemnek.

2. Egy dal, ami az exedre emlékeztet:
   Szerintem ezen nincs sok mindent magyaráznom. Így jár az ember, aki kifog magának egy rockert.
   
3. Egy dal, ami a szüleidre emlékeztet:
   Édesanyám kiskoromban nagyon sokat nézte a filmet, és a betétdalait is rengeteget hallgatta, édesapám pedig szintén jól énekel és szeret is, tehát szerintem érthető, hogy valahogy megmaradt bennem a dal.

4. Egy dal, ami megnyugtat:
   Régebben nagyon depressziós voltam. Alig voltak barátaim, és családi gondokkal is küzdöttem, és szinte meg sem tudom számolni hány alkalommal ültem a szobám ajtajának dőlve, összekuporodva a földön, miközben remegtem, sírtam, és csak és egyedül Kim Jonghyun hangját voltam hajlandó hallgatni. Attól függetlenül, hogy nem ismerem személyesen, olyan helyet foglal el a szívemben, amilyet senki más, és az éneklése sokkal jobban megnyugtat, mint bármi más az életemben.
5. Egy dal, ami a fejedben marad, akárhányszor meghallod:
   El sem tudom képzelni hányszor kaptam magam azon, hogy ezt dúdolgatom. Nem csak otthon, hanem bárhol bármilyen helyzetben...

6. Egy dal, ami egy jó barátodra emlékeztet:
   Már elkezdtem hallgatni, és mosolygok az emlékektől. Kifejezetten ki vagyok békülve a kommunizmussal, s Leninnel, amiben osztozom a legjobb barátnőmmel, akivel kifejezetten szeretjük ezt a dalt.
Ja, és az orosz nyelv gyönyörű.

7. Egy dal, ami a múlt nyárra emlékeztet:
   Tudom, hogy még vége sincs a nyárnak, de nekem ez kifejezetten a nyár slágere, rengeteget hallgattam ezalatt a másfél hónap alatt.

8. Egy dal, ami az első szerelmedre emlékeztet:
   Többször hittem már azt, hogy szerelmes vagyok, azonban pár hónapja találkoztam a legrendesebb és legaranyosabb sráccal aki valaha is létezett/létezik/létezni fog, és újradefiniálta benne a szerelem fogalmát. Ezt a dalt ő mutatta nekem.


9. Egy dal, ami reményt ad:
   Az egyik leggyönyörűbb dal, amit életemben hallottam.

10. Egy dal a kedvenc bandádtól:
   
11. Egy dal a kedvenc filmedből:
   A legzseniálisabb film, amit életemben láttam. Pedig én aztán rengeteg filmet láttam...
   
12. Egy dal, amit legutóbb hallgattál:
   A komolyzene mindig is szerves része volt az életemnek, nem igen tudnék meglenni nélküle.

13. Egy dal, aki valaki olyanra emlékeztet, akivel már nem vagytok jóban:
   És pont olyan szar alak volt, mint amilyen rossz ez a "dal".

14. Egy dal, ami a szerelmedre emlékeztet:
   Szerintem ezt nem kell kommentálnom.

15. Egy dal, amit szívesen énekelsz:
   Lélekben készülök arra, hogy jönnek a kapitalisták, hogy megkövezzenek. Nem, nem vagyok összeesküvő gonosz komcsi, csak szimplán tök jó és fülbemászó dal.

16. Egy dal, ami megríkatott:
   Ha lehet, ennek az okát nem részletezném.

17. Egy dal, amitől rögtön táncolni támad kedved:
   Kevés jobb dolog van a világon egy kiadós Brains koncertnél.
Hogy hányszor rúgtam bele az ágy sakrába, amikor táncoltam rá este a szobámban a sötétben...

18. Egy dal, amit szeretsz de ritkán hallgatod:
   Ha ez a dal nem lenne, már nem élnék.

19. Az első dal a lejátszási listádon:
   Ő a lélekállatom.


20. Az utolsó dal a lejátszási listádon:
   Titokban egy gettószökevény vagyok.
   
21. A jelenlegi kedvenc dalod:
  Hmmmmmmm... 

22. Egy dal amit valaki énekelt neked:
   Csak annyi, hogy imádom a dalt.. :D

23. Egy dal, amit ki nem állhatsz:
   Nem értem, hogy szerethetik ennyien, annyira borzalmas...

 24. Egy dal amire egy barátoddal táncoltatok:
   Amikor még művészetis voltam ahol volt táncóra.
Mert amúgy utálok táncolni, lel.

25. Egy dal amit egész nap hallgatnál és nem unnád meg:
   Volt, amikor egy hétig csak ezt hallgattam, és nem untam meg. Hihetetlenül jó.


És most, hogy ez kész van, már mindenki láthatja, mégis mennyire behatárolhatatlan a zenei ízlésem.